Ahhoz, hogy erre választ adhassak, egyszerre két könyvünkből is szeretnék idézni: André Stern (akit az előző írásomból már ismersz): Hogyan tanult meg André olvasni, tojásokkal és tojás tartókkal?

Itt tudod elolvasni a fejezetet, kattints a lenti linkre vagy képre:

[pdf-embedder ur[pdf-embedder url=”http://www.ezvankonyvek.hu/wp-content/uploads/2018/08/021_136_Stern2-117-120-2018.pdf” title=”021_136_Stern2 117-120 2018″]

Illetve egy új szerzőt szeretnék bemutatni, Madót, aki tanárként végzett, és állami intézményekben és méregdrága amerikai magániskolákban tanított. Hogyan és főleg miért tanultak otthon tanárok gyerekei.

Itt tudod elolvasni a fejezetet, kattints a lenti linkre vagy képre:

[pdf-embedder url=”http://www.ezvankonyvek.hu/wp-content/uploads/2018/08/OKTATÁS-FÜZET-MADO-otthontanítási-tapasztalata-66-68-2018.pdf” title=”OKTATÁS FÜZET MADO otthontanítási tapasztalata 66-68 2018″]

Nem lehet egész nap otthon! Mit csináljak vele?

Ezt a kérdést nem tudom megválaszolni egy mondatban. De annyiszor felmerült, hogy írtam róla egy könyvet. Történetekkel, hogy mi mindennel lehet kitölteni egy gyerek napjait, ha nem jár iskolába. Különleges vagyok? Igen. Jobb esélyekkel indultam, mint az átlag? Kötve hiszem. 8 hónapra születtem, születés után közvetlenül újra kellett éleszteni. Az inkubátorban szemtengely ferdülésem lett, a mai napig az egyik szemem néha majd kiugrik a helyéről. Gyerekkoromban az autizmus jeleit mutattam, hatalmas szerencsémre, akkor ez a téma Magyarországon még nem volt előtérben. Külföldi országokban tudtam meg, hogy egy Ritalin nevű pszichiátriai drogot írnának fel nekem, ha ott lennék diák. Ez az autizmus a mai napig elkísér.

Figyelemzavaros vagyok, amit teszttől függően ADD vagy ADHD címkével illetnének. Abban nyilvánul meg, hogy képtelen vagyok a monoton dolgokra. Ez nem egy „nincs hozzá kedvem”. Ez azt jelenti, hogy képtelen vagyok rá, egyszerűen lekapcsol az agyam a feladatról, és az autizmustól felturbózott képzeletemben hirtelen minden sokkal érdekesebb lesz, mint amit csinálnom kellene.

Magas IQ? Tegnap próbáltam kiszámolni mennyi 7×7, és megállapítottam, hogy 42. A barátnőm szólt, hogy az egyik szám helyes, de nem mondja meg, melyik. Pedig apám, ezvankarcsi a KFKI-ban dolgozott az űrkutatás részlegen. Még hogy az intelligencia öröklődik… J

További beszámolom, könyvemben található. Az előző adag karácsony előtt már elfogyott, és most az őszi rendezvény-szezon előtt, megint nyomtattam néhányat. Azért nem sokat, mert úgy érzem, az emberek többsége nem megoldást keres, hanem megerősítést a kifogásaira. Azoknak szeretnék esélyt adni, akik valóban megoldásra vágynak. Akik hisznek benne, hogy lehet a dolgokat jobban csinálni, és elég szimpatikus vagyok ahhoz, hogy négy órát az írásomnak szenteljenek. Semmit sem kockáztatsz az idődön kívül – a könyvet csak azután kell kifizetned, hogy megkaptad és tetszett. Ha nem tetszett, nálad maradhat ajándékban. Odaadhatod másnak, vagy úgy használod fel, ahogy akarod. Nem foglak zargatni. Ha nincs időd négy órát olvasni, készítettem neked hangoskönyvet, hogy vezetés, utazás közben is meghallgathasd.

A következő e-mailben, készülök neked egy ajánlattal, ami 72 óráig fog élni – erre a 3 napra kiürítettem a naptáram és szerveztem magamnak segítséget, hogy elintézze a csomagolás, postázás monoton részét.

„Olyan volt, mintha egy hullám ragadott volna magával, mintha egy szédületes örvényben kavarogtam volna. Sokk, kinyilatkoztatás, megrendülés. Életemben először megérintett legbelül, egészen a szívemig hatolt, felkavart, fojtogatott.”

Ez egy (kissé szabad) idézet André Stern tollából. Amikor ezt olvastam, a bensőmig hatolt, megérintve az okot, ami miatt akár heti 15 órát is edzettem, a mélyről jövő, mindent elsöprő lelkesedést, aminek nem lehet nem teret engedni. Fantasztikus volt átélni, hogy ezt más is ugyanúgy érzi. Míg ő a zenével kapcsolatban élte meg, én a harcművészetek terén. Mélyen megrázott a felismerés: bár a forma más, az ok ugyanaz.

Szeretném, megosztani veled ezt az élményt, remélve, rád is oly nagy hatással lesz André története, mint rám. Itt tudod elolvasni a fejezetet, kattints a lenti linkre vagy képre:

[pdf-embedder url=”http://www.ezvankonyvek.hu/wp-content/uploads/2018/08/021_136_Stern2-73-75-ig-2018.pdf” title=”021_136_Stern2 73-75-ig 2018″]

Döbbenetes számomra a köztünk lévő párhuzam.

André zenét hallgatott, ami megérintette. Én egy bemutatón láttam harcosokat szinte telepatikusan együtt mozogni, ami megragadott. André a zenei pályán indult el, de nemcsak hallgatta a zenét, hanem gitározott és dalokat szerzett. Én a harcművészet vonalán haladtam, hogy a szinte telepatikus együttmozgás részese lehessek. Ami hajtott bennünket az közös volt, a lelkesedésünk.

Amit vicces párhuzamnak találok: mindketten előadók lettünk.

A harcművészkedésem szinte egyik napról a másikra ért véget, mert nem vettem észre a jeleket, hogy a lelkesedésem alábbhagyott, és már csak „erőből tolom”.  Megvártam, amíg egy sérülés miatt le kellett állnom. (André ezt ügyesebben csinálta, ő nem sérült le).

Életem egyik legfájdalmasabb időszaka volt, mert nemcsak a célomat veszítettem el,  hanem a hozzám legközelebb állók közül sokakat – és velük együtt önbecsülésemet is.

Volt valami, amit szerettem, és végre jó voltam benne. Találtam egy közeget, ahol ezt elismerték – talán ez volt az egyetlen, ahol a hosszú karom és a bennem dúló tinédzser‑agresszió előnyömre vált. Elfogadtak úgy, ahogy vagyok. És egyik napról a másikra, egyetlen gyerekes hiba miatt vége lett – már nem voltam elég jó.

Akkor életem egyik legrosszabb napja volt, de végül életem egyik legjobb napja lett, mert e nélkül valószínűleg nem találtam volna ráz igazi hivatásomra, hogy előadó legyek.
A beérkező kérdések alapján visszatérő témák: a „kihúzták alólam a talajt” vagy a „minden, amit eddig felépítettem, elveszett”.

Szeretném megosztani veled történetemet, hogyan mentem keresztül azon, amikor újra fel kellett építenem magamat. Itt tudod elolvasni vagy meghallgatni: http://www.ezvankonyvek.hu/ingyenes-fejezet-hogyan-nem-jutottam-ki-egyetlen-versenyre-sem-egy-negyszeres-vilagbajnok-edzo-kezei-kozt

Egy ritka őszinte és sokunkat érintő kérdést kaptam: tönkretehetek-e egy családot, ha érzem, hogy valami mást tennék? Ha te is szeretnél kérdezni, csatlakozz a Mindennapi Tudatosság zárt csoporthoz a facebookon!

Az volt a kérdés, hogy hogyan juthatok el a megfigyelőhöz? Erre válaszol ezvanzsac, az ezvankiado munkatársa. A “Mindennapi tudatosság” zárt facebook csoportban tudsz te is kérdezni.

Szeretettel ajánlom figyelmetekbe a velem készült filmet, ahol igyekeztem minden fontosabbat összeszedni szedni figyelem szerepéről a kapcsolatokban és a kommunikációban. A film itt jelenik meg először.

Szívesen fogadom a visszajelzéseket.

Jó filmezést kívánok!

“>