„Olyan volt, mintha egy hullám ragadott volna magával, mintha egy szédületes örvényben kavarogtam volna. Sokk, kinyilatkoztatás, megrendülés. Életemben először megérintett legbelül, egészen a szívemig hatolt, felkavart, fojtogatott.”
Ez egy (kissé szabad) idézet André Stern tollából. Amikor ezt olvastam, a bensőmig hatolt, megérintve az okot, ami miatt akár heti 15 órát is edzettem, a mélyről jövő, mindent elsöprő lelkesedést, aminek nem lehet nem teret engedni. Fantasztikus volt átélni, hogy ezt más is ugyanúgy érzi. Míg ő a zenével kapcsolatban élte meg, én a harcművészetek terén. Mélyen megrázott a felismerés: bár a forma más, az ok ugyanaz.
Szeretném, megosztani veled ezt az élményt, remélve, rád is oly nagy hatással lesz André története, mint rám. Itt tudod elolvasni a fejezetet, kattints a lenti linkre vagy képre:
[pdf-embedder url=”http://www.ezvankonyvek.hu/wp-content/uploads/2018/08/021_136_Stern2-73-75-ig-2018.pdf” title=”021_136_Stern2 73-75-ig 2018″]
Döbbenetes számomra a köztünk lévő párhuzam.
André zenét hallgatott, ami megérintette. Én egy bemutatón láttam harcosokat szinte telepatikusan együtt mozogni, ami megragadott. André a zenei pályán indult el, de nemcsak hallgatta a zenét, hanem gitározott és dalokat szerzett. Én a harcművészet vonalán haladtam, hogy a szinte telepatikus együttmozgás részese lehessek. Ami hajtott bennünket az közös volt, a lelkesedésünk.
Amit vicces párhuzamnak találok: mindketten előadók lettünk.
A harcművészkedésem szinte egyik napról a másikra ért véget, mert nem vettem észre a jeleket, hogy a lelkesedésem alábbhagyott, és már csak „erőből tolom”. Megvártam, amíg egy sérülés miatt le kellett állnom. (André ezt ügyesebben csinálta, ő nem sérült le).
Életem egyik legfájdalmasabb időszaka volt, mert nemcsak a célomat veszítettem el, hanem a hozzám legközelebb állók közül sokakat – és velük együtt önbecsülésemet is.
Volt valami, amit szerettem, és végre jó voltam benne. Találtam egy közeget, ahol ezt elismerték – talán ez volt az egyetlen, ahol a hosszú karom és a bennem dúló tinédzser‑agresszió előnyömre vált. Elfogadtak úgy, ahogy vagyok. És egyik napról a másikra, egyetlen gyerekes hiba miatt vége lett – már nem voltam elég jó.
Akkor életem egyik legrosszabb napja volt, de végül életem egyik legjobb napja lett, mert e nélkül valószínűleg nem találtam volna ráz igazi hivatásomra, hogy előadó legyek.
A beérkező kérdések alapján visszatérő témák: a „kihúzták alólam a talajt” vagy a „minden, amit eddig felépítettem, elveszett”.
Szeretném megosztani veled történetemet, hogyan mentem keresztül azon, amikor újra fel kellett építenem magamat. Itt tudod elolvasni vagy meghallgatni: http://www.ezvankonyvek.hu/ingyenes-fejezet-hogyan-nem-jutottam-ki-egyetlen-versenyre-sem-egy-negyszeres-vilagbajnok-edzo-kezei-kozt
