A harcművészkedésem szinte egyik napról a másikra ért véget, mert nem vettem észre a jeleket, hogy a lelkesedésem alábbhagyott, és már csak „erőből tolom”. Megvártam, amíg egy sérülés miatt le kellett állnom. (André ezt ügyesebben csinálta, ő nem sérült le).
Életem egyik legfájdalmasabb időszaka volt, mert nemcsak a célomat veszítettem el, hanem a hozzám legközelebb állók közül sokakat – és velük együtt önbecsülésemet is.
Volt valami, amit szerettem, és végre jó voltam benne. Találtam egy közeget, ahol ezt elismerték – talán ez volt az egyetlen, ahol a hosszú karom és a bennem dúló tinédzser‑agresszió előnyömre vált. Elfogadtak úgy, ahogy vagyok. És egyik napról a másikra, egyetlen gyerekes hiba miatt vége lett – már nem voltam elég jó.
Akkor életem egyik legrosszabb napja volt, de végül életem egyik legjobb napja lett, mert e nélkül valószínűleg nem találtam volna ráz igazi hivatásomra, hogy előadó legyek.
A beérkező kérdések alapján visszatérő témák: a „kihúzták alólam a talajt” vagy a „minden, amit eddig felépítettem, elveszett”.
Szeretném megosztani veled történetemet, hogyan mentem keresztül azon, amikor újra fel kellett építenem magamat.
Itt tudod olvasni, kattints a lenti linkre vagy képre:
[pdf-embedder url=”http://www.ezvankonyvek.hu/wp-content/uploads/2018/08/ISKOLA-NÉLKÜL-125X176-NYOMDA1-2018-48-55-ig-hogyan-nem.pdf” title=”Hogyan tudtam egyetlen versenyre sem kijutni egy negyszeres vilagbajnok edzo kezei kozott.pdf”]
Itt tudod hallgatni, kattints a háromszög alakú lejátszás gombra:
Világos : „A lélek teremtett az elme reagált” Az utkereszteződésben a helyes utra téritett” köszönöm és gratulálok Jutka
Szia! Ezt is jó volt hallgatni! Feszültséget, kíváncsiságot és „Veled – érzést” váltott ki belőlem. Szerintem jó stílusban írsz!
Szeretettel üdvözöllek Klára
Nagyon köszönöm, Klára! 🙂
Zsac