Elengedés, de mit, megfoghatatlan fogalom. A „nem ragaszkodás ” állapotában nincs mit elengedni. Szabad ember kötetlen. Mindent észlel, cselekszik, elmegy a dolgok mellette, integrálja és halad az útján. Minden értem van ami velem történik – történt. Nem dolgozom vele , mert akkor hárítok, külső okra akarom gondjaimat testálni. Kauzalitások láncolata az életünk. Az ego nem jó – nem rossz. Feladata az életben maradás lenne. A problémát az okozza, hogy átvette az uralmat az ember felett és egy nagy illúzióban tart.
Korunk legnagyobb kihívása szabaddá válni. Szabad embernek lenni számomra, nem ragaszkodni, élni az életet megfelelési kényszer nélkül. Mindez nagyon jó boldogság érzéssel jár együtt. ( elméleti síkon már néha tapasztalom).
Önmagunkat nem tudjuk feldogozni, csak elfogadni.
szeretettel
Kedves Ghis!
Az elengedés az egyik legnehezebb dolog. Makacsul ragaszkodik az ego a régi megszokott, családból hozott szokásainkhoz.Viszont a változást érzem, meg kell lépnünk, abban bizonyos vagyok.Kérdésem: A családból nagyon sok traumát hoz az ember. A betegségek tudom többnyire pszichoszomatikus eredetűek. Hogyan dolgozzuk fel mindezeket?Képesek vagyunk mi saját magunk is feldolgozni? Erre szeretnék választ kapni. Köszönöm szépen! Ági
Elengedés, de mit, megfoghatatlan fogalom. A „nem ragaszkodás ” állapotában nincs mit elengedni. Szabad ember kötetlen. Mindent észlel, cselekszik, elmegy a dolgok mellette, integrálja és halad az útján. Minden értem van ami velem történik – történt. Nem dolgozom vele , mert akkor hárítok, külső okra akarom gondjaimat testálni. Kauzalitások láncolata az életünk. Az ego nem jó – nem rossz. Feladata az életben maradás lenne. A problémát az okozza, hogy átvette az uralmat az ember felett és egy nagy illúzióban tart.
Korunk legnagyobb kihívása szabaddá válni. Szabad embernek lenni számomra, nem ragaszkodni, élni az életet megfelelési kényszer nélkül. Mindez nagyon jó boldogság érzéssel jár együtt. ( elméleti síkon már néha tapasztalom).
Önmagunkat nem tudjuk feldogozni, csak elfogadni.
szeretettel
Kedves Ghis!
Az elengedés az egyik legnehezebb dolog. Makacsul ragaszkodik az ego a régi megszokott, családból hozott szokásainkhoz.Viszont a változást érzem, meg kell lépnünk, abban bizonyos vagyok.Kérdésem: A családból nagyon sok traumát hoz az ember. A betegségek tudom többnyire pszichoszomatikus eredetűek. Hogyan dolgozzuk fel mindezeket?Képesek vagyunk mi saját magunk is feldolgozni? Erre szeretnék választ kapni. Köszönöm szépen! Ági