[AJÁNDÉK FEJEZET] – A tanárok hova járatják a gyerekeiket iskolába?

Illetve egy új szerzőt szeretnék bemutatni, Madót, aki tanárként végzett, és állami intézményekben és méregdrága amerikai magániskolákban tanított. Hogyan és főleg miért tanultak otthon tanárok gyerekei.

Itt tudod elolvasni a fejezetet, kattints a lenti linkre vagy képre:

[pdf-embedder url=”http://www.ezvankonyvek.hu/wp-content/uploads/2018/08/OKTATÁS-FÜZET-MADO-otthontanítási-tapasztalata-66-68-2018.pdf” title=”OKTATÁS FÜZET MADO otthontanítási tapasztalata 66-68 2018″]

Nem lehet egész nap otthon! Mit csináljak vele?

Ezt a kérdést nem tudom megválaszolni egy mondatban. De annyiszor felmerült, hogy írtam róla egy könyvet. Történetekkel, hogy mi mindennel lehet kitölteni egy gyerek napjait, ha nem jár iskolába. Különleges vagyok? Igen. Jobb esélyekkel indultam, mint az átlag? Kötve hiszem. 8 hónapra születtem, születés után közvetlenül újra kellett éleszteni. Az inkubátorban szemtengely ferdülésem lett, a mai napig az egyik szemem néha majd kiugrik a helyéről. Gyerekkoromban az autizmus jeleit mutattam, hatalmas szerencsémre, akkor ez a téma Magyarországon még nem volt előtérben. Külföldi országokban tudtam meg, hogy egy Ritalin nevű pszichiátriai drogot írnának fel nekem, ha ott lennék diák. Ez az autizmus a mai napig elkísér.

Figyelemzavaros vagyok, amit teszttől függően ADD vagy ADHD címkével illetnének. Abban nyilvánul meg, hogy képtelen vagyok a monoton dolgokra. Ez nem egy „nincs hozzá kedvem”. Ez azt jelenti, hogy képtelen vagyok rá, egyszerűen lekapcsol az agyam a feladatról, és az autizmustól felturbózott képzeletemben hirtelen minden sokkal érdekesebb lesz, mint amit csinálnom kellene.

Magas IQ? Tegnap próbáltam kiszámolni mennyi 7×7, és megállapítottam, hogy 42. A barátnőm szólt, hogy az egyik szám helyes, de nem mondja meg, melyik. Pedig apám, ezvankarcsi a KFKI-ban dolgozott az űrkutatás részlegen. Még hogy az intelligencia öröklődik… J

További beszámolom, könyvemben található. Az előző adag karácsony előtt már elfogyott, és most az őszi rendezvény-szezon előtt, megint nyomtattam néhányat. Azért nem sokat, mert úgy érzem, az emberek többsége nem megoldást keres, hanem megerősítést a kifogásaira. Azoknak szeretnék esélyt adni, akik valóban megoldásra vágynak. Akik hisznek benne, hogy lehet a dolgokat jobban csinálni, és elég szimpatikus vagyok ahhoz, hogy négy órát az írásomnak szenteljenek. Semmit sem kockáztatsz az idődön kívül – a könyvet csak azután kell kifizetned, hogy megkaptad és tetszett. Ha nem tetszett, nálad maradhat ajándékban. Odaadhatod másnak, vagy úgy használod fel, ahogy akarod. Nem foglak zargatni. Ha nincs időd négy órát olvasni, készítettem neked hangoskönyvet, hogy vezetés, utazás közben is meghallgathasd.

A következő e-mailben, készülök neked egy ajánlattal, ami 72 óráig fog élni – erre a 3 napra kiürítettem a naptáram és szerveztem magamnak segítséget, hogy elintézze a csomagolás, postázás monoton részét.